A titánlemez termikus újrakalibrálása során a megfelelő fűtési hőmérséklet, a tartási idő és az alakítási nyomás megválasztása a kulcstényező a korrekciós hatás biztosításához. Megfelelő nyomás alkalmazása az alkatrészen jót tesz a forma megfelelő illeszkedésének, de a túlzott nyomás a forma vagy a munkaasztal deformálódását okozza. Ezért a hőmérséklet döntő szerepet játszik a korrekciós hatásban. A visszapattanás hatékony kiküszöbölése érdekében a hőkorrekciót megfelelő hőmérsékleti tartományon belül kell végrehajtani.
Általánosságban elmondható, hogy a megfelelő titánlemez hőkorrekciós eljárásnak biztosítania kell, hogy az alkatrészek a javítás után megfeleljenek a következő alapvető követelményeknek:
1. Az alkatrészek jól illeszkednek a formához, minimális kézi beállítást igényelnek. Alakjuk, méretük és felületi minőségük megfelel a titánlemez alkatrészekre vonatkozó ellenőrzési szabványoknak.
2. Az anyag mechanikai tulajdonságai alapvetően stabilak maradnak, a fő teljesítménymutatók szobahőmérsékleten és üzemi hőmérsékleten megfelelnek a követelményeknek.
3. Az alkatrészeken belüli maradék feszültség alapvetően megszűnik;
4. Az anyag átlagos hidrogéntartalma hőkorrekció után nem haladja meg a 150 ppm-es megengedett határértéket.
5. Az oxidréteg és az adszorpciós réteg teljes vastagsága nem haladja meg a lemezvastagság megengedett negatív eltérésének felét;
6. Az anyag mikroszerkezete nem mutat szignifikáns változást, szemcsenövekedés vagy túlmelegedés nem következik be.
7. A fenti követelmények teljesítése mellett célszerű alacsonyabb fűtési hőmérsékletet és rövidebb tartási időt alkalmazni, és a nyomást úgy kell beállítani, hogy az alkatrészek illeszkedjenek a formához.
Ezt a szabványosítási tesztet egy hazai gyártású RX{14}}1 típusú szerszámgépen végezték el. A vizsgálati anyagok 0,5 mm, 0,8 mm és 1,0 mm vastagságú TA2 és TC1 titánlemezek voltak. A teszt során hőelemeket használtunk a forma vagy a munkaterület hőmérsékletének ellenőrzésére. A hőmérséklet-szabályozás pontossága ±10 fokon belül volt. A tartási időt egy időrelé szabályozta, attól kezdve, hogy a próbadarabot a formába helyezték, lezárták, vagy beléptek a munkakamrába, és az eltávolítással végződtek. Az alakítási pontosság alapvető mutató az alkatrészpréselés minőségének mérésére, és fontos alapja annak megítélésének, hogy a hőmérsékleti és időparaméterek ésszerűek-e. A formázási pontosság meghatározásának módszere: az alkatrész és a forma közötti tapadás mértékének mérése szobahőmérsékletre hűlés után, azaz a maradék visszarugózási mennyiség. Példaként az ív alakú széles lemezhajlító alkatrészeket tekintve ezek az alkatrészek meglehetősen gyakoriak a repülőgép-alkatrészekben, és kis görbülettel és magas alaki követelményekkel rendelkeznek. Relatív hajlítási sugaruk viszonylag nagy (például a relatív hajlítási sugár r/t korrekció előtt ≈ 200). Ha az E=10500 kgf/mm² rugalmassági modulus és a folyáshatár 0,2 (TA2 40,5 kgf/mm², TC1 60,5 kgf/mm²), a vizsgálati eredményekkel kombinálva előzetesen meghatározható a titánlemezek hőkorrekciójának folyamatparaméter-tartománya a formázási pontosság biztosításával.
Összefoglalva, a hőmérséklet- és időparaméterek megfelelő beállítása, valamint a hőkorrekciós folyamat szigorú ellenőrzése a kulcsa a titánlemez alkatrészek alakítási minőségének biztosításának.